Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Barta Gábor: Egy sikertelen humanista a 16. században (Tranquillo Andreis)

kell figyelnünk, hogy a nagyúr nem viszi magával útjaira Tranquillust, sőt elég gyakran távol van, mikor öreg híve Sárvárott időzik. Nádasdy kevéssé volt hozzákötve az ő dalmatájához, mint az őhozzá, ez világos. De mindenképpen emberségesen bánt vele, s ez az előzmények után némi magyarázatot kíván. Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya híres levelezésének közzététele óta tudjuk, hogy a nagyúri házaspár mennyit törődött kertjével és konyhájával, s mi minden virággal, zöldséggel, fűszerrel, gyümölccsel és étellel kísérletezett. Nem igazi meglepetés tehát, hogy Tranquillo Andreis Tamás úrhoz küldött leveleiben a következő részleteket találhatjuk: „Volna itt Neked küldendő polip és fagyasztott hal, írd meg kinek és hova küldjem". „A tavasz jöttével az oxlatina (?) kiolvadt és szétment, a polipokat kivettük, mivelhogy semmit sem feleltél" (1550. III. 11.). Más levelekben kaviár, citrom, oüvabogyó, füge, malváziai bor szerepel, az utóbbi méghozzá pisztáciával ízesítve, „ezt magam tettem a mai váziához, ... nem tudom, sikerült-e a legjobbra készítenem" szerénykedik Andreis.

57 A naranccsal ritkán volt szerencséje, többször is panaszkodik, hogy még Velencében sem kapott. Egy Perneszics Györgynek küldött levélben azt olvashatjuk: „küldtem egy hordócska káposzta és retekmagot (semina caulinum et rapaonum). és még valami Apuliából való magot, amiről nem tudom, micsoda, ezen kívül nagy szemű lencsét (lentem magni gravi??), és egy bíborpiros, de szagtalan virág magvát." A „filum album" valószínűleg spárga lesz, a farcimina, butargas, acus, tiriax szavak értelmét eddig nem tudtam megfejteni. Főleg azért óvatoskodom velük, mert a 14 pár „perspicilláról", ami az ételekkel együtt van fölsorolva egy levélben, a Du Cange-glosszárium segítségül hívásával kiderült, hogy nem ennivaló, hanem szemüveg (perspicilia), s ezért kell Andreisnak külön csontdobozkákban elküldeni: „ilyet venni nem tudtam, ezért a magaméban küldöm őket."

58 A reneszánsz — az ember és a földi lét kapcsolatának átformálása is volt, s az a tárgyi és konyhai kultúra, ami e levelekből is „kiillatozik", nem utolsó vívmánya volt e fényes korszaknak. De ne legyünk egyoldalúak: Nádasdy Tamás és Tranquillo Andreis kapcsolatának ennél mélyebb gyökerei is voltak. Az egyik eléggé messze állt a humanizmustól és a reneszánsztól. A dalmata fennen hangoztatott török-ellenessége, a bécsi udvarral szemben ez okból támadt ellenérzései igencsak egybecsengtek a török ellen fegyverrel is küzdő, uralkodójával szemben loyális, de a magyar érdekeket még azzal szemben is védő nagyúr gondolataival. Még a Nádasdy-levelezés erősen privát mondanivalójába is be-bekerül a harc szükségességének hangoztatása, a magára hagyott „légy" Magyarország hősi harca az „elefánt" oszmán birodalom ellen.

59 Nem csoda, hogy az 1564-es pasquillus írásakor a bécsi magyar kancellária fiatal tisztviselői voltak Andreis szerzőtársai : az irat a két éve halott nádor emléke előtti tisztelgés is lehetett.