Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Köblös József: A Jagelló-kori egyházi középréteg egyetemjárása
mel ment Padovába, ahol mindössze egyetlen egyszer említik artium doctor címmel fehérvári kanonokként, ezután nyoma vész. Thurzó Zsigmond 12 évig tanul Padovában, amiben gazdag családja és 1493tól szepesi kanonikátusa segíti. Hosszú tanulmányai alatt azonban — legalábbis forrásaink hallgatása alapján — semmilyen fokozatot nem szerzett. Hazajövetele után fokozatosan lépkedett felfelé az egyházi ranglétrán (esztergomi olvasókanonok-*-szerémi püspök-* fehérvári prépost-* választott nyitrai-^erdélyi-*váradi püspök), miközben többször teljesít diplomáciai szolgálatokat 19 . Számára —• úgy tűnik — az egyetemi évek sokkal inkább a külföldön tartózkodás és a kapcsolatkiépítés évei, mint a megfeszített tanulásé. Fehérvári Balog Albert 19 évig volt a bécsi egyetemen : a tizedik évben szerzi a magister artium címet, ekkor már valahol van javadalma, mert a prelati minores kategóriában szerepel. Ezután hosszú évekig itt tanít: 1468-ban bölcsészkari vizsgáló, 1469-ben a teológiai karon az Apostolok Cselekedeteit magyarázza, a bölcsészkaron pedig Alexander de Villa Dei mondattanának első részét tanítja. 1470-ben ismét a teológiai karon tanít, ekkor Nehemiás prófétát magyarázza, 1470—71-ben a bölcsészkar magyar tanácsosa. Utoljára 1472-ben találkozunk vele Bécsben, ekkor baccalaureus teológiáé fokozata van, kalocsai és fehérvári kanonok, a magyar nemzet procuratora. Egy évvel később már Fehérvárott van, neve egy tanúnévsorban tűnik fel. 1492-ben dékán, 1494-ből pedig egy kérvénye marad fenn, melyet a pápához intézett 20 . Ő tehát a bíztatóan induló tanári pályát felcserélte a (biztosabb megélhetést nyújtó?) „szolgáló kanonok" életmódjával. Ebben a korszakban a fehérvári javadalmasok között egyetlen olyan személyiség van, aki a „tudós" életmódjával jellemezhető. Vitéz Mihályról van szó, akinek pályáját rokona, ifj. Vitéz János veszprémi püspök egyengette. 1498-ban doktorált Padovában, itt tehát több évig lehetett; ekkor budai főesperesként veszprémi kanonok. 1498 végén és 1499-ben kánonjogi doktori fokozattal a bécsi egyetemen a magyar nemzet procuratora. Ezután többször tűnik fel Rómában magyar gyóntatóként, hol váradi kanonokként, hol esztergom-szentgyörgymezei prépostként emlegetik. Itthoni ténykedésére egyetlen adat van: 1524-ben fehérvári kisprépostként ítélkezik egy egyházi perben. Számára tehát a különféle javadalmak tanulásának, római tartózkodásának és könyvgyűjtő szenvedélyének költségeit fedezik (váradi kanonikátusára is egy sajátkezű könyvbejegyzése utal) 21 . Végül térjünk vissza az előadásomat indító adatsorhoz, mely azt mutatta, hogy a fehérvári káptalan tagjainak 59, a pozsonyinak 37, a győrinek 31, a budainak pedig 24 %-a járt egyetemre. A fenti szempontok vizsgálata után már értelmezni tudjuk ezeket az aránybeli különbségeket. A káptalanok közt a fehérvári számított a legelőkelőbbnek királyi
