Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Köblös József: A Jagelló-kori egyházi középréteg egyetemjárása
beli javadalmak megüresedését, arra az alsópapság körébó'l van egy beszédes példám: 1498-ban Bálint budavári káplán értesíti barátját, Pál visegrádi káplánt, hogy kérését teljesítve kápláni állás után nézett, és talált Pesten egy megüresedettet: ha megfelel, sürgó'sen folyamodjon érte 14 . A Jagelló-kor fehérvári kanonokai közül feltételezésem szerint öten így jutottak be. A bécsi egyetemről Kálmáncsehi Domonkos, a későbbi prépost fehérvári egyszerű kanonikátusát Borhi Mihály fehérvári kanonok közbenjárásának köszönhette 15 , ugyanez a Borhi Mihály és/vagy Fehérvári Mihály lehetett Váci János ajánlója 16 , Szentgyörgyi Márton pedig Bölcskei Mihályt támogathatta. Az utóbbi esetben a szolidaritás érzését az is növelhette, hogy pártfogó és pártfogolt egyaránt jobbágy származású volt 17 . Ezek az esetek mind a bécsi egyetem kapcsán kerültek felszínre. Egy esetben Padova is lehetett ilyen kapcsolat színhelye: Várdai Ferenc fehérvári őrkanonok járt itt együtt az 1500-ban már fehérvári kanonikátussal rendelkező Váradi Mihállyal, talán Várdai volt Váradi ajánlója. A fenti hat személyen kívül még kettő-kettő esetében mutatható ki hasonló együtt tanulás, de mivel ezeknek más, közvetlenebb kapcsolódási pontjaik is voltak Fehérvár felé, esetükben más bejutási módokat valószínűsítettem. A másik három káptalan esetében a vizsgálat még folyik, együttjárás a következő esetekben igazolható : Pozsony : Sánkfalvi Zele Miklós-*Nagyszombati Farkas. Győr: Pápai Miklós-* Bodrogi Fülöp-* Mesztegnyői Lukács és Szombathelyi Gáspár-* Babóti Miklós-*Ölbői Albert. Az egyetemjárás időtartamával és a fokozatszerzéssel kapcsolatban tehát az egyetemi kapcsolatok feltérképezése után az a feltételezésem, hogy bár a szegénység valóban súlyos akadálya lehetett a huzamosabb kinntartózkodásnak és magasabb fokozatok szerzésének, de egészen rövid időre ennek ellenére is szívesen keresték fel sokan az egyetemeket, mert a tanulás mellett az ismerkedés, kapcsolatok kiépítése is fontos ösztönző erő lehetett. Ez egybevág Kubinyi András feltételezésével is, aki a budai és pesti polgárok egyetemjárását vizsgálta. 18 Egyetemet járt kanonokaink túlnyomó többsége tehát rövid tanulmányai alatt vagy után javadalmához jutva beilleszkedett a káptalan mindennapos életébe, tudását a hiteleshelyi teendők végzésénél, a káptalani iskolában való tanításnál kamatoztatva, mások a királyi kancelláriában, a bíróságok mellett vagy diplomataként a királyt szolgálták. Talán érdemes egy pillantást vetni arra a három személyre, akik tíz éven felüli időt töltöttek egyetemen: vajon nekik mi lett a sorsuk? Váradi Mihály 11 évi krakkói tanulás után magister artium cím-
