Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség
Létezett tehát egy hivatásos nemesi világi értelmiség 61 , akikhez a hivatali és bírósági személyzet mellett a gazdasági értelmiség és az ügyvédek nagy részét is sorolhatjuk (polgári, jobbágyi eredet mellett, a tanítók zöme inkább nem nemesi volt.) Volt azonban rajtuk kívül egy megállapíthatatlan létszámú, hasonló képzettségű, olykor egyetemre is járt réteg, amely tudását olykor rokonsága javára ügyvédként kamatoztatta, és amennyiben arra volt ambíciója, az országos és megyei politikában, esetleg fogott bíróként élte ki igényeit. Ez a réteg volt a Jagelló-kori nemesi politika bázisa. Műveltségében nyilván nem volt egységes ez a réteg. Nem hiszem, hogy a választóvonal ekkor az egyetemlátogatók és a hazai tanultságúak között lett volna, a nem nemesi eredetű, de mégis hazai iskolában járt Szálkai kancellár tudott annyit, mint nem egy külföldön tanult. Werbó'czy sem valószínű, hogy imponáló műveltségét néhány hónapi krakkói tanulása idején szerezte volna. 62 Nincs most módom a nemesi értelmiség átlagos műveltségéről értekezni, a jelek szerint elsősorban történeti és egyházi érdeklődésű volt, ahogy ezt már eddig is tudtuk 63 , és ahogy főleg Söptei Péter kúriai és kancelláriai jegyző könyvei is mutatják. 64 Nem lehet azonban az sem véletlen, hogy a merész kereskedelmi vállalkozásaival kitűnő Pest megyei országgyűlési követ, Inárcsi Miklós deák a szentekről vásárol könyvet magának 65 , egy Budán bevásárló nemes pedig a pápai búcsúk elleni érveket tartalmazó könyvet, valószínűleg Luther művét vásárolja meg. 66 Egyetlen tekintélyes nemes említ viszont könyveket végrendeletében, a királyi tanácsi ülnök, alnádor és alispán Hangácsi Mihály, hogy azokat egy kolostornak adományozza : 67 ezek is feltehetően egyházi jellegűek voltak. A középkorias műveltség továbbélése mellett a Jagelló-korra a bázis kiszélesedése volt jellemző, amit a fenti adatok mellett még két jelenség bizonyít. Az első: a missilisek jellegének alapvető megváltozása. Fügedi épp ezzel bizonyította a szóbeliséget : a missilisek megbízólevél jellegűek. 68 Most a társadalom minden rétegébői találunk levélírót, a levelek érdemi tartalmúak, és szinte formulaszerűen beletartozik a politikai hírközlés, sőt megjelenik a politikát szervező levél is. 69 A másik ezzel függ össze : Mohács előtt megjelenik a politikai vitairat, amely már nem levélformájú, kéziratban terjed, és célja a politikai befolyásolás. 70 Mohács után ugyanez már magyar nyelvű. 71 Céljuk a nemesség megnyerése volt, amely tehát meg tudta ezt már érteni, vagy legalább is politizáló rétege megértette. A terjedelem nem tette lehetővé több lényeges kérdés tárgyalását. így a nem nemesi világi értelmiség kérdését. Az nyilvánvalónak látszik, hogy a városi polgárságon belül (ide értve a mezővárosokat is), legalább annyi tanult ember élt, mint a nemességben. Könyveket jelentéktelen polgároknál is ki lehet mutatni. 72 Amennyiben azonban valaki hivatali, bírósági, vagy ügyvédi pályát választott, valamint a gazdasági értelmiség
