Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Kubinyi András: A Jagelló-kori értelmiség

egy része, rövidesen nemességet kapott, és hasonult a nemesi értelmiséghez.

73 Egy másik fontos kérdést sem tárgyalhattam: a hivatásos világi értelmiség jövedelmét, annak ellenére, hogy erre lezárt kutatási anyagom van, és az egészségügyi foglalkozásúak esetében fel is dolgoztam már évekkel ezelőtt. Itt összehasonlítást is alkalmaztam az ügyvédi és tanítói jövedelmekkel.

74 A végeredmény az, hogy a fizetések ugyanannál a foglalkozásnál is hihetetlenül eltértek egymástól, a havi két ft-os, azaz a napszámbéreknek, vagy a gyalogos katona zsoldjának megfelelőtől az évi 300 ft-ot is meghaladóig, viszont mellékjövedelem minden pályán minden esetben lehetséges volt. Gyakorlatilag tehát nem csupán az értelmiségi által betöltött állás jellegétől, vagy az általa űzött foglalkozástól függött jövedelme, hanem a személyiségétől is. Talán ez is hozzájárult az értelmiségiek fluktuációjához, vagy ahhoz, hogy nem minden tanult ember vállalt munkát. JEGYZETEK 1. Klaniczay Tibor, Pallas magyar ivadékai, Bp. 1985, 77—85. 2. Kubinyi András, Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadiés a Jagelló-korban, Levéltári Közlemények 39 (1969) 205—231. — U.ő, A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez, Településtudományi Közlemények 23 (1971) 58—78. (Itt hozom és értékelem az egyetemre járók statisztikáját.) — U. ő, Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig), in: Budapest története II. k. főszerk. Gerevich László, Bp. 1973, 178—187. — U. ö, Städtische Bürger und Universitätsstudien in Ungarn am Ende des Mittelalters, in: Erich Maschke—Jürgen Sydow, Stadt und Universität im Mittelalter und in der frühen Neuzeit = Stadt in der Geschichte Bd. 3, Sigmaringen 1977, 161—165. 3. V.o. pl. Klaniczay i. m. 67—85. — György Székely, Le rôle des universités hongroises du Moyen Age et des études universitaires à l'étranger dans la formation des intellectuels de Hongrie, in: Intellectuels français, intellectuels hongrois — XIII

e

—XX

e siècles, Bp. 1985, 53—64. stb. 4. Ábel Jenő, Egyetemeink a középkorban, Bp. 1881, 36. 5. Kubinyi, Städtische Bürger i.m. 161—162. — Polgári hallgatók az egyetemeken: Id. pl. Heinrich Koller, Stadt und Universität im Spätmittelalter, in: Maschke

— Sydow i. m. 20—21. 6. Bónis György, Egy Jagelló-kori magyar jogász (Petróczi Henczelfi István), in: A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Évkönyve, Bp. 1953, 5—24. — U. ő, Magyi János formuláskönyve és a gyakorlati jogtanítás, in Jubileumi Tanulmányok a pécsi egyetem történetéből, I. k. Pécs 1967,225—258. •— U. ő, A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Bp. 1971, passim. — U. ö, Die praktische Juristenausbildung in mittelalterlichen Ungarn, in: Die juristische Bildung in der Slowakei und Ungarn bis zum. J. 1848, Bratislava, 55—64. — Mályusz Elemér, Egyházi társadalom a középkori Magyarországon, Bp. 1971, 366—371. — Jakó Zsigmond, írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez, Bukarest 1976, 10—41. stb. 7. Kállai Lökös János, (Dl. 55 884.), Polyáni Benedek, Pakosi Lajos és talán Szentmihályi János nemesek voltak, Szentgyörgyi János viszont a Pozsony mellett