Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)

Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon

gyedben kaptak először két kőházat, aztán többet is. Ezek a református templom és a református egyháziak házai közelében voltak. Ugyancsak nem messze a református templomtól építtetett a jezsuitáknak Báthory Zsófia egy kápolnát. Ezt 1664-ben — az odasereglő hívek nagy sokadása miatt — már harmadszor bővítették. A katolikus kegyesség utcai szertartásai, körmenetek is zajlottak, és vallásos tárgyú színjátékokat adtak nyilvánosan elő. A református források minderről nem sokat közölnek. A jezsuiták idejövetele után Patakon tartott egyházlátogatások vagy lelkészi gyűlések jegyzőkönyvei sem a barátok megjelenésével, sem első működésükkel nem foglalkoznak. Egészen 1671-ig egyetlen bejegyzést tettek velük kapcsolatban. Ez akkor történt, amikor — 1667-ben — megállapították, hogy az iskola és a diákok viszonya szinte elviselhetetlenül rossz. Számtalan jelét tapasztalták. Többek között sorolják fel azt a leleszi konventből származó hírt, hogy a diákok megállapodtak volna a jezsuiták pataki főnökével, Sámbár Mátyással a kollégium átadásáról.

9 Az esperesek sem tudták, utólag sem lehet megállapítani, igaz volt-e az értesülés. Tervnél több azonban bizonyosan nem lett Sámbár és a diákok esetleges megállapodásából, mert a kollégiumot jóval később katonák foglalták el. 1671 előtt a kollégium anyakönyve sem a szerzetesekkel, sem a katolikusokkal egyáltalán nem foglalkozik. A Pro annuis szerint a jezsuiták és a kollégium tanárai között többször is voltak különböző hittételekről vagy egyháztörténeti problémákról nyilvános viták, de az iskolai feljegyzések nem említik őket. A városi könyvek a jezsuitáknak adományozott házakkal foglalkoznak legtöbbet. Ezeket ugyanis nem újonnan építették, hanem Báthory Zsófia — földesúri jogon — becsértékükért vette el őket a tulajdonosoktól. Emiatt többször is történt tiltakozás. Különös együttérzés hangján jegyezték fel például azt az esetet, amikor Buzinkai Mihály tanárnak kellett abból a házból eltávoznia, amelyet még a század elején hagyott valaki a református egyházra.

10 Egyszer pedig az derül ki, hogy a fejedelemasszony nem fizette meg a teljes becsértéket, és Sámbár maga pótolta a hiányzó összeget.

11 A szerzetesekről vagy a vallásgyakorlatról egyáltalán ezzel szemben nem írnak sokat 1671-ig. Még a jezsuiták megjelenése előtt, 1662. június 11-én jegyezték fel, hogy a katolikusok körmenetet tartottak, ,,mely soha ez előtt nem volt",

12 majd még ugyanabban az esztendőben elkezdték a reformátusok temetőjét és harangját is „élni".

13 Efelett a városiak nem érzékeltetnek felháborodást. Nyilván tudták: vegyes vallású helységekben ez a gyakorlat, és a törvények is így rendelkeznek.

13 A városi könyveket olvasva nem tűnik fel a jezsuiták idejövetelével különös változás Patakon. A fordulatot Sárospatak és az itteni református gyülekezet életében az 1671-i esztendő eseményei hozták. A jezsuitáknak azonban minden jel