Zombori István szerk.: Az értelmiség Magyarországon a 16.—17. században (Szeged, 1988)
Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon
szerint csak annyi közük volt hozzá, hogy a beállott változást nem ellenezték. Közvetlenül bizonyosan nem cselekedtek érte semmit. Nagyon jellemző ilyen szempontból: a Pro annuis-ban 1671-ről nincsen szokatlanul sok feljegyzés, míg a református források bőven tárgyalják az akkori eseményeket. Jezsuita azonban csak egyetlen esetben szerepel bennük. Főszereplők a pataki várba helyezett császári őrség parancsnokai voltak, akik elfoglaltatták előbb a városi templomot, aztán pedig a református kollégiumot is. Bizonyosan nem Báthory Zsófia utasítására tették, mert a fejedelemasszony nevében a református teplom elfoglalása ellen egy jezsuita tiltakozást jelentett be. 14 A császári katonaság Sárospatak határán messze túlmutató események miatt került ide. I. Lipót kormányával kötött megállapodás értelmében érkezett, mert I. Rákóczi Ferenc büntetlenségéért a Wesselényi-féle mozgalom összeomlása után Báthory Zsófia nagy összegű készpénz lefizetése mellett az őrségek befogadásával fizetett. A Rákóczi-várakba költöző katonaságra az akkor még alig-alig kibontakozott felső-magyarországi felkelés leveréséhez volt szükség. Idejövetelük aztán az országra zúduló bajok hosszú sorának elindítója lett. Ezek idővel Patakot is súlyosan érintették: 1672-ben a város nagy része a felkelők betörése nyomán leégett, majd csak a 18. századelején épült újjá. Közben pedig minden politikai esemény vagy háború elérte valahogyan Sárospatakot. Hol császáriak, hol felkelők támaszpontja volt. A templom elfoglalása idején azonban a sötét jövőt még nem lehetett látni. A patakiak csak azt tudták, hogy Rüdiger Starhemberg tokaji kapitány az itteni őrség és a város világi, valamint egyházi vezetői között hónapok óta fennálló ellentétet zárt vele le. Az ellentét a templom és az iskola miatt 1671. április 12-én kezdődött, amikor ,,délesti órán" a gyülekezet a templomból jött ki. Az egyik tiszt bezáratta a belső városnegyed kapuit, hogy ne tudjanak hazamenni, illetve kívülről ne kapjanak támogatást. A főprédikátort, az iskola igazgatóját és egyik tanárát, valamint a városi főbírót pedig fogságba vetette. Mindaddig nem engedte ki őket, míg a katonaság —• a kollégiumban szobáról szobára haladva — a diákok fegyvereit össze nem szedte. 15 Úgy látszik, a diákok várható ellenállását jó előre meg akarták hiúsítani, de aztán egy ideig valószínűleg nem történt ebben az ügyben semmi. Egy másik parancsnok június 17-én hívatta újra az egyházi és világi elöljárókat. Előbb a prédikátoroktól kérte a templomot, és helyette más templom építésére ígért telket meg anyagot. Az ő nemleges válaszuk után következett a főbíró és a tanács. Nekik azt is elmondta, hogy a templomra akkor is szüksége volna, ha katolikusoktól kellene elvennie, mert a vár körüli negyed katonai megerősítése nélküle lehetetlen. A parancsszerű kérést a világi elöljárók is megtagadták, jóllehet a parancsnok azt állította, nem szándékozik a templomot katolikus kézre adni. 16
