Dugonics András: Cserei egy honvári herceg / meg-magyarosította Dugonics András. - Szegeden : Nyomt.Grünn Orbán költségével és betüivel, 1808 (L.sz.Cs.Gy.851)

===== 21 LÉPA: Jaj kedves Cseréim! Ezök engőmet el-ragadnak tolled. C s f R E I : Kik lehetne'nek azok a Vak- m erők? LÉPA : O bizonnyára Sólom, Zomborinak magzattya. CSEREI: Hadd-el tehát a'körűi karolást: mert külömben nem dolgozhatok kardommal. Rajta a' gyalázatoson. LÉPA: En-is veled dolgozom a'ragadozó ellen Ha más-ke'p' nem; de ki-körmölöm szemeit. CSEREI : Hadd-el édösöm. Gyönge vagy. LÉPA : Veled élök-halok. Magamtúl elnem-ereszthetlek. A'még ezek így szóllottanak egy-mással; azomban a' Lovagoktűi körül vétettek. Lépa nem annyira gondolván maga veszedelmével, mint Csereinek bizonyos, halálával g ennek hátához fordítván maga' hátát, neki szögezte magát Séflomnak, és őtet azon gyalázatos töttéjért le-pirongatta: hogy őtet el-kévánná attúl ragadni, kit tellyes szívébűi szeret; és magával el-vinni, kit soha (élete' napjaiban) nem szerethetett. Lépának ezen szavaira meg-mérgelődvén Sólom; le-ugord a' lováról, és a' leánt Csereinek oldala mellől el-ragadta, a' nélkül: hogy őtet Cserei (a' többi farkasokkal lévén csatája) védelmezhette vólna: kapdosott ugyan Lé*