Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

29

o . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK çJes Zalát;í'

m ! —- Én a' te éktedet tellyes cioinból védelmeztem; Te engem' ezen jó fzívemért köröfztíil vertél. — Már ezt nem kelletett vólna cselekednek édes Zalátifim ! Ezek után Etelka egygyec fohajtott; és, könyveinek kircsordújtuban , édes Eteléjének fzemei be tekintett. — Kereke jobb kezevei a' segítséget, de meg-nem-lelhette. — Nem sokára azután, valamint a' mezei piros virág, midőn a' fzántó vas által el-csapattatik, lassan-lassan , mint-egy nem érezve , el-lankad ; avagy a' virágzó fzép mákok, midőn a'Zápor esőtől megterheltetnek, gyönyörűséges lejeket fzomorú an le eregetik : úgy Etelka-is, hauyatolva , lassanlassan el-hervada, és Zalánfi mellett feldole. Ezen véletlen, ezen irtóztató, ér képzelhetetlen ilzonyú történetet látván Etele , nem tudta hírteleniben : ha álmában történtenek-é ezg'k, avagy vígyázttában. —- Szivébe gyűlni lácífzattanak a' világon el-fzórtt minden keíervek ; fejére omlani a' sarkokból ki-mozdúltt erősségeknek minden terhei. Egéfzlen kétségbe esvén, nem tudta: Etelkát segíttse-é elsőben? avagy ama Gyilkoft egéfzlen porrá törje. Midőn eme' viaskodó gondolatokkal hóhérlaná lelkét Etele ; íme Etelkának egy mélységes sóhajtását hallotta; de fzavát nem vehette. Ezt utolsó lehel!etének,'es L'îl e' ki-ydeta' jelenek lenni állítván, 's-ugyan-azert többé nem segíthetvén ;