Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE. IV. SZ \KASZSZA. 3

ij gokat) inagánossan egy Ofztáliyba bé-záratkoztanak. Itt meg-írák a' Kötéseket. RendeléseketÍS| tének az hólnapi útról. Zalánfi idején-reggel el-akará vinni Mer.y-afzfzonyát. Ellene sem állott (j^yula : ne-talán-tán itt maradtta új veszedelmekbe ejtse egéfz Sátorát. Ezek tehát az illyetén dolgokról kölletinél-is tovább befzélgettenek. Azomban Etelka, háló Oíztállyába érkezvén, egyenessen Dajkája eleibe tántorgott .kiakkor, reá várakozván, valamit a'világnál varrogatott. Nem tudni : ini okból ; midó'n egymásnak fzemebe tekín tettenek; mind-a-ketten úgy meg-rettentenek: hogy semmi Fzavakra nem fakadhattanak. A' Dajka, ama' rertiénteleft Esküvésről, semmit se tudott. De Etelkának se tűnhetett tiiliént efzébe: jól lehet csak a' foglaltadéi egyedül minden érzékenségeit. Sokáig nézégette egygyike a' másikát» Ki-ki félt; és nem tudta mitől. Efzre-vette egygyike a' másikának el-halaványodását. Végtére : minek-utánna a' Dajka maga' efzére vifzfza-tért, így kérdezgetődött Etelkától: IVli lelt édes Alakom? — Talán rofz ízűen esett a' vacsora? Avagy meg-terhelted gyomrodat? Meg-törom csömörödet, ha meg-engeded. Ehhez a' kezem igen fzerencsés. Többeken-is próbáltam. — El-halaványodott az orczád. — Nem vélem penig, hogy e' gyertyának jelen • léttébői fzármaznának változásaid. C c a MoriáA