Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE. IV. S/iAKASZSZA* àtf Etelka' efzének el-tébolyodását nem vehet-» ték éfzre a' Körül-állók. Mert: sem nem darabolta a' fzavakat; sem félre nem befzélt. Miiid Gyula tdhát; mind fő-képpen Zaiáníi nagy örömmel hallották engedelmességét. De a' FŐ-pap fzunetieu Etelkára ifézegelü Es, mintha éfzre-vett vólna rajta valamit; re1 méntélen Változásain üagjrori álmélkodott. Tusakodott magában : mi tévő legyen az akaratoknak inég-egjrgyezttekbeh. Örömeit holnapra halafztotta vólna a' meg-eskiidttecéfí ; hogy cleinte egy pár fzót belzellene az<»n el-pártoltt Etelével. De rtiind Gyula, mind pedig Zaiáníi (ugyan azon Etelének forcéllyaitól tartván) reáverték az üreget. Ez (tíagy föhálzkodásai, nagy fzív-fzoíongatásai között) ulzve-adta őket; és (a' régi Magyar fzer-cartás izefént) azon álló helyében meg/is-esküdtete. — Meg-lettl Meg-esett — Pedig a'-mit senki se reménlecc vólna, Az esküvésnek vége után, ügy tettfeett Etelkának: mint-ha álmából fel-ébredett vólna; 's mint ha (ki derűivén fölhőiből) új fényre hozattätott vólna. Csudálkozotc az eízébe-jutott Sátorosságt Esküvésnek erején, melly ízívéc réeg-járhatta, és Zaliníihoz hajthatta. Mindezekről még moítanában is úgy emlékezett ; mintha ennek-előcte csak álmodta vólna. Eröltetce fzívét az eralzakos vígasságokra ; ne-taláiiG c tán,