Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. ÍV, SZAKASZSZA. 412 Hólttak* Orfzágában* Nem vólt eleven ábráz at egy leánzónak-is orczájún. Moíl vala íeg-iiagyobb fzüksége a' KŐTzikla Szívre. Erőltette érzésékenységeit. Tusakodott a' halál-vér ejté1 ket ki-facsaró nagy indulatokkal. Végtére : csak ugyan meg-gyozhette gyötrelmeit. Le-üle tehát Etelkája mellé Ö-ágyának fzé* 1ère ; és kurtán csak ezeket mondotta : Hát mi ketten Hanyaóán vagyunk, édes Etelkám? Fáj talán valamid ? EHsdiifzem, Édesem. Talán u'gyan mindened? Fel emelte erre ízeme' héjját Etelka. Min^ den pillantás nélkül sokaig-is nézett Eteléjének ízemébe. Fel-akara ofztán emelkedni. Segítette karján fogva Etele, fehis-íiltette. Midőn pedig Etelének jó kedvét tapafztalta; maga-is vígafzfalúit venni láttfzattatott, és ezeket mondotta : Itt vagy tehát, Úracs (80) mellettem? — De én, Oh Egek! mind ekkoráig hol voltain? —Mi setét helyeket jártam képzeménnyeimmeL—* D d 2 Te (80) Ezen fzó-toldalékok acs, ecs » ics, ocs

r lies , Ö<\y, ücs . a' régi Magyaroknál meg-ízokták kissebbiteni az elotte-lévŐ fzavakat. Példdál: KÖVECSNEK mondották a' kis követ ; KAPOCSNAK a' kis pút. DÜGACSNAK a' kis dugót; KULACSNAK a' kis kuliogót ; MAKACSNAK a' kis mákot. Az-után KACSNM, avagy KACSÓNA& nevezték ama' kis fattyú nyuve* <