Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

iq5 ETELKA' : TÖRTÉNETÉNEK hattám vólna, Vannak iílyetén Kő-fzálak a* mí tengerinkben-ís ; nagyok-is, fzátnosok-is. Azokat el-kerulvén, nem akaróin kis hajómot ezeknek keménnyébe ütni, és porrá törni, Ezen utolsó menny dörgésekre egéfzlen elolvadoct Világos. De az-után vifzfza térvén magához, leg-is-Ieg-elsoben kegyetlenül megpirult. Tele telt ofztán méreggel, melly, rágton-rágváii meg-vefztegetett fzívét, a'híilni-kezdo Szeretetet vefzedehnes hathatósággal kevergetni fzokta. Él-fordítottá fel-lobbant orczáját Etelétől; és panafzra indulni láttfzatott a' Meny. beliekhez. Meg-erefztette könyveinek özönét ; és keservessen nyögött. Fei-akara ezen fzereucsétlen helyéből emelkedni ; de meg-fogyatko, zqk valóknak, JMioutahn dib-dáb fzavakat mondóknak, lll'/úor ; a' Szilva-levet-is hafzontalan Ivótynak tartották Magyar Eleink. Innent eredett ama' köz mondás : Kóly bele Szilvalèv ; téged' bor sóinak i melly nek értelme ez: Íme, a' többi fazekak között, ott találom a' Szilva Isvet-is a

1 Tíiz-belyeu , meliynçk fzilváját a' Gyermekek immár el költötték. Ö is azt kévánná tehát, Hogy, valamint a' többi étkeket, megborsoltyam ; de ó kóty lévén (az-az: semmire kellő moslék lévén ) a' borsot meg-nem-érdemli, mint más magyar étkek. Ez»r, Példa befzédet oz Emberekre alkalmaztatván, azokról mondgyuk, kik hirtelen elünkbe adgyák magokat, hogy őket csudállynk; ázom-