Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

126 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. határjaival; hogy a' Kül' - orfzág^ikban - is ne világosíthattanak vólna. De nevednek hírét abban tapafztaltuk hazugnak ; hogy, legnagyobb ékességeid közül, a' leg-kissebbiket izalafztotta hozzánk. De meg-engedek erőtlenségének : mivel ezen nagy Ilten-adománnyait, mellyeket moítanában látok; gyenge fzárnyaira fel-nem-v ehetvén ; azokuak csak aprajával kedveskedett. Boldogok azon Szülék, kik illyet a

1 világfa hoztanak ! Boldogabb Magyar-orfzág, melly ezen Kincsével dicsekedhetik ! Leg-bóldogabb penig azon Leventa, kiről a' Magyarok' Illene olly rendeléft téve: hogy valaha , veledegygyütt fzovetségbe esvén, Drága Szeméílyednek párásságában gyönyörködgyön. De Szövetséget nehezen tehettfz egy Halandóval, ki hasonlóbb vagy az Halhatatlanokhoz. El-ishidd : hogy, ha magad valakit hasonlónak nem tefzel magadhoz; a' Földi Teremtmények kö' zötc nem-is találhatói. Üres kézzel nem akartam penig meg-jelenni előtted. E' csekély ajándékot, velein-egygyütt, vedd jó neven. Drágalátos Kis-afzízonyí Eleibe ment ezzel Etele. És az aranyos lókba rekeíztetett arany Ereklyét kezeibe adta. El-pirúla ekkor Etelka. El-is-vádoltatott vólna, ha fzokott meíterségére nem fanyarodott vólna. Egy kis félre-köhentéssel pirúltcságának okát elakará hímezni. De az-után: a' terméfzet' Öfztoné-