Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 163 ïiébol ki-törekedett tpr'ûfzfzentés olly fzereucsé­re segítette az elobbeni tettetett : hogy még a' Fő papot-is ( másként minden indulatoknak fze­mes meg-visgálóját ) éppenséggel el-hitethette. Midőn az Ereklyének külét nagy fzív-do­bogással nézegéli a' Szűz; és, fel-váltva, mind az Ereklyére nyomott képet nagy álmélkodás­sal; mind a' Jövevénynek ékes Személlyét na­gyobb fzív illetodéssel ügyelgeti; így folytatta kellemetes befzédgyét a' tettfzeni fzorgalmatos­kodó vidám Etele : E' csekély ajándékot ne vélld másnak len­ni, Drága-látos Kis-afzfzony! hanem csupán mély tifzteletem', és méltó Személlyedhez nagy ízi­vességgel hajló indulatom' valóságos jelének. Ha ezt Méltóságodhoz illendőnek lenni állítod ; azt magad' kegyességének ; nem az ajándék' mi­vólttának , avagy az ajándékozó' érdemének kü­fzönhetem. Ha pedig ollyannak lenni ítéled ­hogy ennek apró fénnyé, a' te nagy tündöklő Ragyogásidnak fzínte végetlen temérdekében, el-enyífzfzen ; juttasd efzedbe, kegyes Kis-afz­fzonyom: hogy még az ajándékozónak sincsen ( ha gyönyörű Személyeddel egy be-vettetik ) semmi hasonlatossága. E' vólt Etelének Etelkához mondott be­fzédgye. Olly kegyelem ült pedig piros ajakai­ban: hogy édesdeden folyó fzózattya, valamint a'méz, maga magát nyalatná. Annál-is kelletne­tesb

Next

/
Thumbnails
Contents