Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

126 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. Jókat kcvánt: végtére, Etelkának kezét megfogta, és néki eZeket mondotta: Adgy örökös hálát az Ittennek, édes Leányom! Ki téged', illy véletlenül, fel-akart-segsteni Betegségedből. Engem' ott-honn várnak ízorgos dolgaim. Azon Magyarok' Iítene vr sellyen gondot ez-után-is reád, kinek izent ne- • ve' öregbítésére azon Egy-házunkat fel fzentelted. Élly egéfzségben édes Etelkám ! Midőn ezekkel haza felé meg-indúla Kádár, íme akkor Etele emennek Sátora körül sétálgatott, és igen mély gondolatokkal láttfzattatott elméjét fárafztani, Oka fzomorúságának e' vala. Árpád, a' többi Vitézeknek el-ofzlások után 3 maga maradván Etelével; midőn, húzomos befzélgetései között, eme' Jövevénynek különös okosságát , és a'polgári dolgokban nem-reménlett tudománnyát fzemessen által-látná : magával el akarta-vinni Budára: hogy ott, Udvarában maradván, a' polgári dolgokat igazgassa, úgy-mint Tanácsossa. Erre Etele ( valamint a' meny-kőnek le-ütésére a' Félénkek fzoktanak ) el-ifzonyodván , semmit se fzóllhatott. Meg-dedergette fagyos tagjait a' hólnapi napra rendeltt kellemetlen utazás. Ki-jövén a' Fejedelemtől, fzemeit a' Wilágosi várra fzegezte. Sajnállotta itt hagyni aina' ízenc Egy-házat, mellyben leg-előfzö.r Etelkát meg-láíta, még is fzsrettei Panafzolkodott ama' Sze-