Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
I. KÖNYVE* II. SZAKASZSZA. 123 avagy lelkének , 's-f Ő-képpeti fzemérmetgfségének gyönyörűségével; nehezen lehet ítéletre fel-venni* Sokakban a' tifztefséges élet csak fitogtatás; Etelkában valóság , és terraéfeet vaia. Vagy csak azzal-is annál nagyobb a' többieknél, mennél jobbnak, és ártatlanabbnak találtatott. Soha ennek-előcce, még meg-se - illetődött í'zíve a' fzerelem' nyilától. Ma kapta első sebét. Ugyaii-azért: irtózott-is, még ekkor, a' sebet-ejto nyiláílól. Ennek félénk fzívét hogy meg bátorítaná Kádár, így erelzkedett-le emlékezetére : Én penig, édes Etelkám, azon Jövevényünkről azt mondhatom: hogy, ha annak akár Szűzekhez-illo Szemérmetefségét visgálod, akár Orczájának ékefségére, és Termetének gyönyörűségére tekíntefzfz ; fölül- haladgya nem esakazokat, kik akkoron Szent-egy-házunkba gyűltenek ; hanem azokatös, kiK ízeles e' világon ei-terjedttenek. Ezeket mondván a' Fő-pap ; fzegqffen meg»' nézte Etelkát. Jóra-való változásait látván, így folytatta előbbeni fzavait : Oh Egek ! Mino méltóság fekfzik amazon jövevény Ifiúnak tekinteteiben ! Melly gyönyörűségeiken fzédegette Lábait a' Fákja' vitelében! Az Oltárnál, ott éppen előtted,- melly titztefséges vólt eleven Szemeinek forgásában! Nagyok Ö-benne mindenek, ki vévén a' Nemet. Miudeae egy Vezérhez illő, Ruhájának Parafztságán It ,. kivŰl.
