Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

L SZAKASZ. VII. RÉSZ. ' 43 Mítiek-utánna tehát egész Kis-kirájjá lött a' Gábiusoknál ; Atyjához egy követet küldött Rómába, azt kérdözvén tolle: mi tévő légyen az el-hitetett várossal ? Lúcius, a' szóval-teendŐ feleletet veszedelmesnek lönni gondolván, nem egyebet tött, hanem (a'- mint éppen ekkor a' kertben sétálgatott ) a' ki-teccő mákoknak fejőket le-ütögeti vala. El-únta a' Feleletet várai a' követ. Viszsza-ment Gábiumba, és Sekstus előtt el-beszéllötte atyjának cseleködetéc. Ezt jól értvén Sekstus ; a' Gábiusoknak FÓ-embereic (vagy színlett, vagy talált bennek okokat) egygyenként le-ölette ; az-után a' Várost Atyjának föl-adta. Az el-rabojtt városnak zsákmánjaiból, Tarpejus nevezetű hogyöu Jupiternek egy roppant, és Istenségéhez illő nagy templomot építtetott. Midőn ennek a' templomnak alapját vetették, egy emberi főre találtak. Egy sekételD 2 kö(fő-képpen a' Testamentom tétel előtt) minden vagyonjokat-is ( melyeket hasonló-képpen Ásnak mondottak ) tizen két részre osztani. lia valakire hagyta mind a' tizen-két részt, erről mondották : hueres ex asse : minden vagyonának örökössé. Ha kinek négy rész adódott : haeres ex Triente-'s-n'-t. Midőn azt mondotta egygyik a* másikának : sum tuus ex asse ; annyit tött, mint a* magyároknál ez : Testestől Lelkestől «' tiéd vagyok.