Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

vize beléje-ne-hathasson. Azokat az embere­ket , kikkel a' kiuesöt el-rejtette , egygig le­ölette. Csupán Bikilt hagyta-meg, kit leg-in­kább szeretött, és minden gondolatainak, leg­hívebb Tanácsossa vala. Azon emlícött Bikil (kit mások Bikulnabi s neveznek) Decebálnak halála után (hogy életét meg-menthesse ) kivallotta Traján előtt mind az egész kincset, mind a' kincsnek el-rejtésse' módját. Ezt ki-ásatván a' Császár, Bómába vi­tette, egy részszét annak a' hídnak meg-csiná­lássára szánta, mellyet, a' Dunán által, kőből építtétött mostani Szerviában (akkor Fölső Me­ziában) nem igen meszsze Szendrötol ( Semsn­dria). Ennek a' kincsnek föl-ieléssét bizonyít­tya azon kő, mellyet Vá* rbelyen el-ásva talál­tak. így vagyon : "Jovi Inventory Diti Patri• Terra Matru Detectis Thracice Jhesauris. Divus Nerva 7 raj arai s , Casar Augustus Votum solvit• az-az : A' Meg-lelő Jupiternek. A' Gazdagság Atyjának. A* Főid' Anyjának. Réá-akadván Dáciának kíncsjere Isteni Nèrva Trajánus, Fölségös Császár fogadását bé-toltötte. * Dá-

Next

/
Thumbnails
Contents