Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)
81 it f Dáciának egy részszét ( mivel ez a' rész leg-üressebb vala ), el - élemedett katonáit ott hagyván , meg-népesítotte Traján, őket Olábországba hagyt3 , kik mivel Romaiak vóltanak ; most-is magokat Rumunyoknak, az-az Oláhoknak moudgyák. Győzedelmesen Rómába ménvén Traján, diadalmaskodott, magával vivén Decebálnak fejét , és magát (valamint ez előtt Partbikusnak) mostanában Dacikusnak mondatta. Meg-gyŐzetutt Dáciának sok jelei vannak még mostanábanis Rómában. Trajánnak oszlopában látta Zdmosi (Vet. Dac. p. 27. 28.) ezen hadnak egész fojamattyát. Leg-fŐbb dolog az ott ; hogy azon Dákus-üszszonyok- is ki-vanuak azon az oszlopon vésve, kik a' Rómaiak ellen úgy kegyetlenködtek : hogy azokat ( midőn minden ruhájokat le-vonták) még éltökben lángoló fákjákkal égették. így írta-le ezt Ben ko Kölesénhol. Tanais-v'ize mellől 550-dikben ki-jovén a' Csáb ai-M agyar ok (Chabares , Avares) ; A'.boinnal (a' Longobárdok' kirájjával, ki akkor Pannóniában lakott ) oszsze-szúrték a' levet ; reájok estek a' Gepidákra (vagy-is Vakusokra) Albuin meg-ölte Kunimundot (a' Dáciai kirájt), és annak kaponyájából asztal fölött ivott. Ez £53"dikban történt, és Dáciát magokévá tötték a' Csabai Magyarok. F 2 Hogy