Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

tött, melyet Hatodik Károly Császárig, vagyis harmadik Károly - Kirájunk' üdéiéig Gyula-fehér-várnak mondottak. Mivel az - után ez a' Kiráj a* várat egészszen meg-újjította , és (a' mostani váraknak módjok szerént, talpra-állította ) ; meg-valtoztatták elobbeni nevét, most immár Karoly-febér-várnak, vagy kurtábban/. Kár roly-várnak nevezik. Gyw/zz-Fejedelemnek két gyermekei vóltanak ; egygyik leány , Sarolta-nevezetű, a' ki szent Istvánnak anyja lőtt. Másik fiú-gyermek Gyula, kit hogy atyjátúl meg-kiilömboztessenek, Ifiabbik Gyulának neveznek , és ez lött Atyjának halála után Erdélyi Fejedelem. Magyar-országnak a' Körösztény-hitre-allássa után-is , erősen meg-maradott a' Pogánságbanezaz Ifiabbik Gyula. Ugyan-azért: semmit se gondolván Szent Istvánnak üdvösségös intésseivel; ellene föl-is-támadott, és Magyar-orszkgnak Erdélyel-'ôszsze - kapcsoltt széleit, gyakorta meg-látogatta , le-is-tiporta. Szent István, e' sok nyughatatlanságokat el-únván, és még a* roszabb kövétközésektől annál-inkább tartván ; Gyula ellen vezérlotte seregét; annak embereit meg-verte ; magát a' Fejedelmet el-fogta , és tömlöcbe tötte ; a' fiúrál-fiúra háramlott Fejedelemséget el-rontotta , és így Erdélyt Magyarországgal Öszsze-forrasztotta : 1002-dik

ban. D 4 Ek-