Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

54 Ekkor tehát az igazgatásnak módja-is megváltozott Erdélyben. Hogy Szent Istvány üdéjéről semmit se szóllyak ( mert az ekkori írásokban keveset találhatunk ) ; 1262-dikben IVBélának fia István ( a'-ki osztán kirájjá-is lött ) Hercegi cím alatt uralkodott Erdélyben. 1352dikben A^gy-Lajos-kirájunknak Test-vére István, Vezér név alatt igazgatta Erdélyt. Az-után Bebódok által parancoltak benne Kirájjaink. Ezt a' Bebód szót a' Bizantínomi Görög írók tartották-föl mind eddig, és mivel nékik B-bötÓjök nincsen, a' hejett V-bÖtuvel élvén, így ejtötték-ki: Vevőd, ebből csigázódtak ezek: Vovód , Vojvod, Vojvoda , Vajvoda, Vajda. Nevezetesek pedig az Erdélyi Vajdáik. Másadik Gejza kirájunk' üdéjéig Erdélyben csak két - féle emberek laktanak , Magyarok tudni-illik és Székejek. Ez a' kiráj 1150-dikben bé-hozta a' Szászokat , és nékik sok kiváltságokat adott, kik egész máiglan meg-maradtak Erdélyben, és Erdélynek arra a' szélére tövodtek, mely Oláh - országgal határos. A' Magyaroknak Vár-megyéjok, a' többi kettőnek Székeik vannak, A' Székejségnek régi címorökröl ezeket mondgya Nagy-ajtai Cserei Farkas : hogy 1437-dikig egy páticélos kezet hordozott a' Pais, kézben egy kard vala, a' kardnak közepe tájján Medye-fo és sziv , a' kardnak bögyén a' korona, Ezt