Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

vén, Erdélynek beljébe hejheztette. Ekkor tehát két - féle emberek valának Erdélyben , az Uralkodó Magyarok, és a' határt-örző, avvagyis Vég-Székelek. Erdélynek határjai ezek : Nap - nyugotrúl Magyar-ország. Nap-keletről Moldávia, húszakról Galícia és Lodoméria , Dél-szakról Valachia és Magyar-országnak-is egy részsze. Hoszsza 40, Szélessége 36 ; követközés - képpen Udvara 1440-derekaltt-mért-földek. Ennek előtte Erdély ama' Híres Dódnak közepe vólt (a-mint majd Szirmiumnak le-írássában e!Ő-fogom adni ). Urunk' születésse után a' második században Tráján és Hadrian Császárok Erdélyt Római Tartoinánjá töttek (Provincia Romana); de a' harmadik században sok féle Nemzetek (fö-keppen a' Németek ) nyargalództak benne ; azután a' Gothusok , Gepidák , Hornok, Avarok foglalták - el. Végtére a' kilencedik században Árpád hódoltatta-meg Tabutum által. Tuhutum-vezér úgy foglalta - el Erdélyt, hogy azt mind magának , mind Utóinak meg-istartotta : mert ( ennek a' Vezérnek halála után) az Ő fia lött Fejedelem , kit Horkának neveztek. Ez nem igen nagy hírt hagyott maga után. Horka után, annak fia lött Fejedelem. Neve ennek Gyula vólt, ki-is magát azzal-tötte nevezetesé : hogy Erdélyben egy várat építtetött,