Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

Viszsza - jővén onnant Ogmándi.; hírul-hozta Tuhutum-vezernek : hogy Szckejck laknák az egész tartománt; Ezeknek vezérjök lönne Gyalu, ki magát Atild ivadékjának lonni tartotta. A' Székejeknek akkori Gyalu vezérjök et sok-féleképpen írják a'nyelvünket - nem - erto emberek. Mondgyák Őtet G alának, Gelának , Gelcnak. Van Erdélyben egy falu Kolos-vár'- inegyjében , várral föl-ékesítve , melyet máiglan-is Gyalának nevezlek. Hajdan a' Püspökségnek , mostan BánffiGrófoknak jószágjok. Gondolhatá ugyan magában Tuhutum: hogy az atyafi Sékejckkel nem sok baja fog lönni,és, ha nékik szándékát ki-nyibukoztattya ; Ónként meg-adandgyák magokat. De másként esett a' dolog : mert Gyalu ( maga' konccát féltvén ) barátságot kötött- a' kozel-lakó Oláhokkal, és Tuhutumot Almás-vizénél hé-várta. Ezt hallván Tuhutum nagyon meg-mérgelodött. Seregének egy- részszét Almás vizén alattomban által-téteüte : hogy az ellenségnek hátuljára kerullyenek. Midőn amazokkal szembe - szállottak a' Székelek ; azomban Tuhutum ( tömlőkre illtetvén vitézzeit ) által-vitte a' vízen , és így a' Székejekct mind elől, mind hatul jól meg-nadrágolta. Nem csak ezt eseleködte pedig ; hanem , kik a' Székejek kozul meg-maradtanak, azokat a' Tartománnak széleire kergette; maga magyarjait pedig, Magyar-országnak e' szélein kezdD 3 vén ,