Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)
midőn Sajó" vize mellett a' Tatárok ellen vitézkodött, és bátyja-is szerencsétlen lőtt. Meg-tartották a Magyar Kirájok Lodomériának, és Galíciának címjét elég sokáig. I-Lajos Kirájunk (Zsigmondnak Ipja) Rusnya-országot III-Kazimírnak Lengyel-kirájnak ( de csak hólttáig) engedte, ekkor 1346-díkban kezdöttéka' Lengyelek" címjeik közé tönni : hogy Russiának Urai, és örökösi lönnének ; holott a Magyarok már száz esztendővel ennek-elotte magokat azon országnak Uraivá tötték , és írták. I-Mária , és ennek Ura Zsigmond-kiráj (sok hadakozásokban bele-merűlvén) új ellenségre találtak , ki felől nem-is gondolkoztak. Még első Ltfjoi-kirajiiak életében ( ki magát Lfwgyf/-kirájnak-is mondotta) meg-ígérték a' Lengyelek : hogy ( Lajosnak halála után ) nem mást fognának törvényes kirájjokuak ösmérni ; hanem Zsigmondot, Lajosnak vejét* Ezt a' Kirájságot vér szerént-is várta Zsigmond, mivel anyja ürzsébet unokája vólt annak a* III-Kazimírnek, kiben a' Piasti Nemzet (fiú ágra nézve) el-veszett. Mind ezek meg-bizonyodnak magokból a' Lengyel írókból. Azomban a' Lengyelek meg-nem-elégödtek azzal: hogy Zsigmondot Lengyel-országtól megfosztották ; hanem, még reá-vévén a' Litvánokat , ezeknek erejökkel Russiába bé-mentek ; és I 4 (meg-