Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

134° (meg-se jelentvén a' hadat) azt könnyen kezeikhez vötték. Viszsza-kérte ugyan Sógorától Zsigmond Galíciát, és Lodomériát, rész szerént Kovetjei által, kiket Lengyel-országba kúldöcc, rész-szer rént több gyüleközetökben, melyeket mind-a'két kirájnak hatalmából gyujtöttenek-öszsze a' Sepességbcn, és melyeknek kettejében magok a' Kirájok jelen vóltanak ; de észre-vették a' Magyarok : hogy okét a' Lengyelek órou-fogva már ide , már amoda vonnyák, és a' dolog' velejére soha se ereszködnek. De mit tehettünk akkor? A' sok hadakozásokban el-fogytunk, s-ugyanazért : hogy sajátunkat viszsza-vehessük , kardra nem kaphattunk. Ok pedig soha arról nem gondolkoztak : hogy a' frigyet meg-tarcsdk. Bizonyosok ezek Dlogosusból (L. XI. p. 317. 'sa't.) Dogielböl (P. I. p. 142* 's a' t.) kik noha Lengyel írók, az igazságot meg-is el-nem-titkollyák. Első Károly-kirájnnk üdejében 132^-dikben János (ebben a' Lodomériában az Osxici Hercegségnek vezérje ) által-adta magát a' Csel-országi kirájnak védelmezéssébe. Ez a' kiráj, még ezen Esztendőben , III-Kazimírnak ( Tesini vezérnek) hatalmat adott : hogy az Osvici vezérséget bírja, ha János törvényes maradék nélr. kiil meg-haliia. El-veszvéu Jánosnak minden ivar dékja, mind-a'-két Vezérségnek (az Osvicinek

% éí Záterimk) igazában a' Cselek' kirájjának ke* zei-