Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

Magyarok' kezok közé, mely szerencsének alkalmatosságé: tüstént elŐ-adom, Ez a' Lodoméria-ovszig határos Galíciával, avvagy ( a' nnnt a* Lengyelek nevezik ) Halíciával. Késobbreós jött a' Magyar korona alá, mint az elobbeni. Ebben a' Lodomcria-ovszhgban, öt kerületökön kivul, két Hercegségek-is vóltanak. Egygyikét Osviécimnek , másikát Zátornak nevezték. Még W^-dikben az egész Osvici Hercegséget Miecislav bírta, egy Stéziai vezér, és azt Tesíni vezérségével öszsze-forrasztotta. András, ( ki, a'-mint mondám , Galíciának első kirájja vala) a' Magyar-kirájságra föl-emeltetvéu, nem hagyta abba Galíciának Uraságát. Ez meg-bizonyodik abból a' levélből, melyet III-Innocentius Pápának írt, melyben ezeket mondgya magyarra fordítva: Tudtára essen pedig Szentségednek , bogy Halíciának Nagyjai, és d Nép a

y mi Uradaimunk alá vettetvén, alázatosan kértek bennünket ; hogy fiunkat Kálmánt nékük kiváj jókká röndöllyük. 's a' t. Ezt a' kegyes uralkodást látván Lodomévia tartománjának lakossai ; követeket küldöttek IIAndrcisM\ck]\\oz : kik ezt az Országot-is néki ajándékozták. Ez tehát IV-dik Bélát ( iidósbik fiát ) Magyar-Országnak kirájságára szánván, második fiát Kolománt nékik engedte , és Lodomériának kirájjává tötte. I S Ma-