Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

13° tek. Ez az oka : hogy még mostanában-is annyi Rusznyákok lakják Országunkat. Bizonyíttya ezt ifrVa-kirájunk' nevetlen írnokja (c. 10.) így szólván : Sok Rusznyákok (Álmoshoz adván magokat) ó velők ( tudniil lik a Magyarokkal) Pannóniába jöttenek ; kiknek Ütőik e máji napig Magyar-Or» szagban laknak ide-iova et-szórva. Azután 980-dikban azon Fejedelmék között, kik a' Lengyeleknek , és a' Magyaroknak szomszédjaik vóltanak, leg-élesebb szemet érdemlőit Vladimír, a'-ki Vladmír-nevű tartománynak el-kézdője vala , melyet osztán Vladomériának, végtére Lodomériának mondottanak. Ez Kióviában lakott, és a' Rusznyákokat igazgattyà vala. Meg-hólt ezen Vladomir 1015-dikben tizen-két fiakat hagyván maga után, melyeket három feleségeitől nemez vala. Ennek tizen-két fiai tizen-két részre osztották Rusznyák-országot. mind-aZ-által : az közöltök íeg-hatálmasabb vala, ki Któviában maradott. Ez abba törte fejét: ne-hogy többi Attyafiai Öszsze-üssék a' tengejt, és így magokat éfis-fogyaszszák. ÍDe nehéz aZ Atyafiak között a' Békesség. Sokszor öszsze-kaptak a' nyughatatlanok , és, így veszekedvén , hamar által-látták : hogy mind addig meg-nera-szűnne a* kebeles háború, még magokat valami mas kirájnak birtokába nem adnák. Ekkor jött osztán másadszor-is Lodoméria a' M*-