Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

TIZEN KILENCEDIK SZAKASZ. Lodoméria Orfzágról. Mind Galíciát, mind Lodomériát öszsze-vévén, és azt Kis-Ruszsziának, avvagy RufznyákOrszágnak mondván (a' Deákok Russia Rubra nevezik) még Szent Láfzló elŐtt-is a' Magyaroké vólt egészszen. Mert 889-dik tájban a' Pacináköktól másodszor ki-íizettetvén a' Magyarok, és (Konstantínus Porfirogénitusnak , akkoron élő Konstáncinápoli-Görög-Császárnak bizonyítása szerént) új Országokat keresni kénszeríttetvén ; Kis Russ iának tartoraánjába (senki ellenek állani nem mervén) bé-hajtottak, és ott egynehány esztendeig (némejek tíznek-is mondgyák) békességben éltek. Ezt Nefztor se tagadhattya egy Rufznyák író. Bizonyíttya pedig Bélának nevetlen írnokja-is. Ekkor a' Rusznyákoknak Fejedelmök Kióviában lakozott. Tovább akarván osztán a' Magyarok menni , Adrpdí-högyön-k orosz tiil ebbe az Országba jöttek, mellyet osztán A7<?g;yar-0rszágnak neveztek. Ennek az által-jövetelnek bizonyosan követői vóltak némej Rusznyákok-^, kik {Kárpát-högye mellet lakván) mivel az útakat jól tudták» a* Magyaroknak kalaúzzaik lőttek. Ezek (mivel a' Magyaroknak nagy szolgálatot töttek) Yelek, úgy-miut Polgárok > öszsze-is keveredI % m tek.