Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

történetet el - beszéltette , és magát hatalmas Párt-fogásába ajánlotta, Unokájának igazságát látván Kazimír; Hédikben erővel ment Galícia ellen ; és abból Loifom/rt ki-kergeívén, Mitcisíawt igazi uralkodássába bé-iktatta , meg-is erŐsítötte. Uraságától meg-fosztatván Lodomír, egyenesen Magyar-országba szaladotc III-Bélához , kinek attyafia vala : mivel ennek a' 2?e/rt-kirájftak anyja Eufrozina Rusnyáki-vezér-véTb'ó\~szávmazott fő-aszszony vala. Lodomír tehát arra kérte IIM?eVkirájunkat : hogy Miecislamt Vezérségétol meg-foszsza ; magát pedig viszszaállicscsa. Minek-utánna ezek így történtének ,* azomban Galíciának lakossai ( látván Miecíüavnak a* Lengyelek' kirájjával Kazimírral öszsze-barátkozássát) nem csak hogy ebből semmi jót nem reméllettek ; hanem még attól-is tartani kezdöttek: hogy valaha a* Lengyel meg-fogja hódítani a' Rusnyákokat» Hogy minden pör-patvarnak végét szakaszszák* I Ildikben Mkchlavot alattomban meg-ölték. Ezt a' méltatlan történetét meg-hallván a' Lengyelek' kirájja Kazimír ; elsőben eHokélÖtte magában: hogy Lodomírt (annak gorombaságjait igen jól osméryén ) se Magyar - országból Viszsza-nem-hívja, és, ha viszsza-jönne-is, a" Galícai vezérségre viszsza-nsm-segítéhé. Hogy még-