Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)
még-is e' Tartomány Igazgató nélkül ne lonne-í ki- hívta , és magával el-vitte Lodomériáhól annak Vezérjét Románt , és (a' Galíciai lakosoknak minden gondolatjok , minden akaratjok ellen) ugyan-csak Gálic-\írossában a Vezéri székbe ültette. Alig tötte-ki lábát Kazimir a Galíciai tartományból ; íme, a' Rusnyákohnak Nagyjaik, követséget küldöttek IlUftéírt-kirájunkhoz, eze-r ket adván annak értéssére: I-^än: hogy Ök Lodomírt ( annak nyakassága, és gorombasága miátt ) soha még e' világ viszsza-nem-kévánnyák ; hanem II-í2ormagát Béla-kirájt kémék : hogy pártjokat fogja, és, Razimhnak özöne ellen a' Rusnyákokat védelmezné, III-í£or.' Egygyet, fiai közül, Uralkodónak röndölvéii, Lodomériai Románt ki-üzze, és Galíciát örökösen a' Magyar korona alá Jiódícscsa* Mind-ezeket jól észfe-véyén Ul-Bcla-ki-* rajunk; leg-is-ieg-elsoben Lodomírt• (hogy ad* dig-is, még a 1 Galjciai dolgok végre hajtatnának, Magyar-:országban valami, izgágát ne szőrözzön) tisztességes fogságba téteti, /mre-fiáe Magyar-ország' kirájságára tartván ; másadik fiát Andrást (a' ki osztáu II-András név alatt Magy^r-kirájjá-is tétetott) elegendő erÓvel Galíciába, küldi; ki-is szerencsésen el-üzvén ama' Lodomériai bé-iktatott vezért Románt, a' népnek nagy ö.öüiő között, bé-inenvén Gálic-vhrossába Û