Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

«3 Félre bajusz; jön a' szakái. Igen finom ember volt, jó: hogy tollúnk el patkolt. Ne félly a' vakságtól, még engem' lácc, . > Tödd le süveged', ha nevem hallod. Hallottam szamár rivást; de el nem futék tölle, Nincs egyebed fene testednél, és bűnös lelkednek Félre bokor; itt a' fa. Úgy pofon váglak, hogy nyálad az égig megy. Öszsze folytatom taknyodat a' nyáloddal. Meg tanítalak a' Magyarok' Istenébe. Meg emlegettetem veled a' Magyarok' Istenét. Nem a' körmöd kopott ezért. Megtanítalak túrós szaggatottat önni. 1) % Vigyázz: mert törött lévbe adatom fel szíved'. Látó fa. Ha garas van szájjában, nem ér egy. pénzt. Többet tud ehhez a' Cigány purdé is. Csak az böcsúlli, a' ki nem láttya. Apád se vólt jó. Téged' látni, és meg vetni mind egy. Cudar a' nemzetsége is. Az arany el veszti divattyát, hogy kezedbe fogod. F 2 i) Ha a' szaggatottat okosan a' fazékba nam bánnyák ; ketten hárman is öszsze ragadni szoktanak. Egy Plébános Urnák káplánnya , az ilyeneket mind a' Plébános elejébe taszigálta, maga az egygyeseket ette. Erre a' Plébános meg neheztelvén: öcsém Uram (úgymond): meg tanítom én kendet túrós szaggatottat önni. A' káplán: soha se láttam ily veszekedő szaggatottakat, szinte mindnyája egygyik a' másiknak üstökébe kapót, Iii velők. Egygyenként a' kettősüket az ajtón ki vetette,