Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A' hová a' császár is gyalog jár. l) Otthon tarcsd az orrod. Lassabban a' Lőcs árával. Eb hérdi Uram. Azt is tudom: a' mi soha se történt. Tudgya a' hő: hol jár. Tudgya a' Manó, hová lett. Félre bokor; jön az erdő. Pápa szem. 2) Soha disznókat nem örzöttem veled. Gyermekeknek fegyverök a' sírás. Aszszonyoknalt fegyverök a' fenyegetés. Félre pöhöl, jön a' bajusz. 1) Ezen köz mondással akkor élnek a' Magyarok : midőn szükség'jökre mennek. A' helyet pervátának (ez a' szó a' privet szóbúi sarjadzott) árnyék széknek, pityeren ek nevezik. Az Erdélyiek Budánál: rf mondg-yák. Nálunk a' parasztoknál semmi pervátákat nem látni; még is a' Magyarnak udvara sokkal tisztább , mint akár mely más nemzeteké : ahhol három is a' perváta. s) Némely Uri ember gazdagságának- meg látogatássá okáúl szőrűjére érkezvén, pápa szemen nézte a' búzát, és a' szép nagy szeműnek teccett ; de még is kevésnek láccatott. A' nyomtatók soha még eddig pápa szemet nem látván meg kérdezték : minek hivnák azt az orr nyerget : eb szarnak (úgymond) — Máskor , ismétt oda érkezvén az Úr , akkor zabot nyomtattak ; a' garmadából egy maroknyit ki vévén, és polyváját el fújván, úgy teccet: mint ha a'szemek soványok és kicsinek lennének. Javallották nékik a' nyomtatók: hogy, ha az eb szart az orrára tenné, tüstént nagyobbaknak láccattatni foghánálí.