Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Se híremmel, se tanácsommal nem esett. Ángyod' térdgye. Se testemnek, se lelkemnek nem köll. Ezért egy jó szót nem adok. 1) Ember vagy kecske. 2) KI tudgya honnant van keze lába ? Testem lelkem meg unta. Vigyázz magadra : mert üstökbe kapunk. Éppen bizony , kedre bizták az ország dolgát. 5) 1) Markalfot Salamon királyunknak bolondgyát ebédre hivta a' Zimonyi Bíró ; ő pedig oda nem ment. Okárúl kérdeztetvén, azt mondá : hogy a' minapiban is nála volt; még se volt annyi embersége: hogy fáradságát meg köszönte volna, az olyan ebédért jó-szót nem adok. 3) F.gy Papnak Templomi beszédgye alatt szundikálni, kezdett a' Templom ajtajában ülő koldus aszszony, erre a' papoló nagyon csóválta volt fejét; és mivel alatta alunnának a' hallgatók beszédgyének haszontalanságarúl gyanakodni kezdett. Nem meszsze a' vén aszszontúl vala egy kecske, mely midőn észre vette, volna: hogy a' vén aszszony fejét le le liánná előtte, azt gondolá : hogy ötet türkölösdire hívná. Neki ment tehát nagy erőszakkal a' kecske, és e' szegény alvót főbe tötte. Ezt látván a' pipolú , akarattya e len is el nevette magát, és azt kiáltotta: ember vagy kecske. 5) Az az Uraság, mely Bajmócot íóőy-dik esztendő előtt birta (attúl fogva Gróf Pálfiaké) vacsoráját iszonyú nagy palotájában magossan övén , m'ly gondoíattyai után így fohászkodott: Istenem ! mire jutánk; ezt hallván háta megett az Inas, azt mondá: bizony Nagysá. gos Uram! elég ebül vagyunk.' Erre az Ur. Ejnye (úgymond) beste lélek kurafi: talán reád bizták az or?zág dolgát.