Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Äio Margit aszszony, deres ló Ritkán válik abbúl jó. A' rosz fiú attya koporsójának egygyik szege. Gonoszságban zabált. Ott' is terem a' rosz, a' hol nem vetik. Hamis apró lélek fekszik meljében. Rosz gálya, melynek dereglyei nincsenek. Rosz szolgának minden órában ki telik esztendeje, A' falú'kalodáját nem szabják a' rosznak lábához. A' teremtésnek gyalázattyára él. Hál'adatlan kakuk el szállott. A' rosz szem az erkölcsöt is gáncsnak nézi. Váltott gyermek. Nemzetségének csúfja. Ki ütött az egész nemzetségből. Rosz ember, ki böcsületével nem gondol. A' rosz erkölcs meg vesztegeti a' jó észt is. Eb marad a' kutya mindenkor. Ebül járt. Untig elég a' paréj, de annál kevesebb a

5 zaj?. Tatárral határos. Sokszor rozszsal és árpával ki vész a* búza, a' konköj pedig ki nö. Rosz gazda, ki maga' házzára egy fa szeget faragni nem tud. Rosz cseléd, mely a' sajtot meg hántya. Rosz tanácsnok a' harag. külső emberkéket haszontalanoknak, sőtt henye élettyök miatt, roszra menendöknek is tartyák a' Magyar emberek; főképpen akkor, midőn hogy magokat el rejthessék , és bátrabban kutyákodhassanak , a' parókának nyelét orrokra kottyantyák. / .