Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

211 Csak egy mostoha volt jó , abba is bele szeretett a' Manó, és hamar el vitte. Rosz fának rosz a' tüze. Ei terjedett böcsülete, mint szalonna bőr a' parázson. A' rosz gyomornak böcsülete a' kevés eledel. Sok van már a' rováson, le rovják. Rosz fának több levele, mint gyümölcse. Rosz lukbúi rosz a' búz. A' hetes vászon közé számláltatik. Mennél roszabb, annál félénkebb. Grszágunltnak nem oszlopa , hanem törött faszege_ Közel a* füst a' túzhez. "Végtére a' rosz kántorhoz is hozzá szokik a' falu. Rosz kezdetnek roszabb a' vége. A' rosz ing sok fótot el emíszt. Eb lábon, kutya kezen jár. Előbb fordul roszra a' dolog, mint jóra. Fogatlan, még is marni akar. Iszsza a' gonoszságot, mint a' vizet. Rosz is gyűlöli a' roszat. Roszabb a' kvártélosnál. A' rosz kutya maga magát is ugattya. A' roszaság nem tartós eledel. A' rosz kántor a' szép éneket is el rutíttya. Sok a' rosznak mentsége, Kinél vékony az emberség^ vastag az embertelenség. A' rosz aszszony nagy gyötrelem a' háznál. Eb lánc illene nyakra valójának. A" fattyú ágak mély gyököt nem vernek. Magával se fér egybe. A' roszban jóbb hátra menni, mint előre, O 2