Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

184. A' bajuszos hétszer iszik. 1) Délben is éjszaki hajnal az orcája. i) A' bajuszosnak mikor iszik, bajuszszára is ragad a* bor; azt le börpentvén, kétszer inni mondatik. A' IYIaJ gyaroknak bajuszszokrúl mivel itt' emlékezetet tettein fclöllök, méltónak lenni itélem azt: hogy Altorjai B. Apornak kéz Írásiból valamit elő adgy.'.k. Ezek tehát annak szavai. Mind alsó , mind fiilső rendbéli emberek mihelyt meg házasodtak, szakállokat meg hagyták, 's holttig úgy viselték.» Az egy Béldi Pál szünetlen beretváltatta szakállát, 's midőn c ontrov er t álták , azt mondotta, hogy midőn a' Tatároknak rabjok volt, nagy szakálla lévén; ha Tatár Ura meg haragudott, annál fogva húzta , hurcolta. Akkor tett légyen fogadást: hogy ha meg szabadúl, soha szakált nen; visel, 's nem is viselt holttáig. Ha valaki abban az üdőben szakállát le beretváltatta, és haját nem; csúf volt. Fejőket maid mindnyájan beretválták. Ha va'aki kopasz lett; nem viselt idegen kurta hajat, melyet mostanában Barokának hívnak. Mert ha akkor elő hoztad volna a' Baroka nevet; más talán azt gondolta volna: hogy Bak róka. A' ki ek pediglen semmi hajja nem volt, szép fekete, bíborból, vagy Bársonyból való sapkát viselt. Némelynek bajuszsza egészlen bé fog ta szájját. Abban soha semmit el nem vágtak. Sőtt mikor ivott némelyik, meg tölt a' bajuszsza, 's bé szopintotta. A' nagy haj igen igen ritka volt. Soha nem emlékezem : hogy ifiú legényt nagy hajjal láttam volna.* De hogy azt hátúi zsinórral, vagy pántlikával meg kötötte volna, híre helye sem volt. IIa altkor kötött hajjal, vagy zacskóba varottal elő állott volna valaki; azt tudták volna: hogy farsangos; mert ottan ottan'abban az üdőben láttattak bolond farsangos köntösben járók. Hanem : a' kinek (igen ritkán) nagy haja volt; azt szépen le bocsátotta. Ki ki inkább le beretváltatta; és