Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

185. Minden nap rókát nyúz. Mi atyánk Isten: nagy korsó. Huit részeg. — Hójagos pohár. Mi lehet torkának a' Budai szőllö? Vászon korsó a' torka, de lukas, Tudgya: melyik korcsmán árúllyák a' ió bort. Úgy habarja a' szavakat, hogy alig érthetni. Nein nyeli ; hanem csúsztattya a' bort. Gyakran láttya a' korsó' fenekét. Mást beszéli Bodóné: mikor a' bor' árrát kérik. Sokat szúrt a" fogá közti. Meg verte rätet a' sok meg áldgy' Isten, Szemével is iszik. Gyakran meg árt a' Sz. János pohara. Nagyobb ehető , mint iható. A' mi ételét illeti ; könnyen el férne az egy cégérben; a' mi pedig italát, nem keveset iszik , hauen} sokszor. Ki verte orcáját Sz. Antal' tüze. Szeméibül bor szikrákat hány. Szemeiből is ki teccik a' vörös bor. 'Aprózza' immár a' szavakat. Tele húzta magát borral, mint jó pióca vérrel. Nem is beszéli, hanem höbög. Feneketlen torka , mint a' szabó gyüszö, Szaporán ejti egymás után a' szavakat. EJ ázott a' malom kerék kövestül. így üstököt hagytak magoknak. Azt szépen fel kötötték -, 's "abban gyönyörködtek (főképpen a' fiatalok) mennél nagyobb csomót köthettek az üstökönn. Ritkán vala némelyeknek abba fűzve, vagy kevés pántlika, vagy kevés zsinór -, kivált a' gyermekeknek. ' \