Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Szaga után borra, mint jó visla nyúlra. Meg húzta a* korsót nagy szív buzgósággal. Meg meccik a' torkát; ha el veszik a' borkát. Meg lehet fejni egy kupa bor mellett. Midőn a' bort nyeli, semmi akadály a' torkán, i) Csinált út a' torka. Pogány lesz egy ltupa borért. Ország' úttya a' torka. Csak innia adgy, apját is el tagadgyá, Bor-sóval tele a' torka. Mind egygyik szeme egy egy kulacs, Vörös főt az orcája. Reggeli izzadsága is bor szagú, A' korcsmában lakik. i) Azokat az apró legyeket, melyek a' koros hordó' szájját el lepik, muslincáknak hívják az alföldiek. Némely aszszonnak szer felett részeges Ura lévén ; sokat törte fejét: miként cselekedhetne meg: hogy vele a' bort el utáltassa. Tanácskozott errül aszszony pajtársaival, kik azt javallottak néki : hogy egy kandzsó borba fójcson bele vagy hat egeret, és úgy adgya néki innia: mert az egereknek bűze meg fogná ve'e utáltatni a' bort. Ezt jónak lenni Ítélvén a' szomorú aszszony; mivel amúgy is egy. két ice borral kelletett haza várnia Urát, noha egész nap a' kocsmákat lakta, a'korsóba ölte a' hat egeret, és'szokott helyére helyheztette. Haza érvén szokása szerént a' gazda, nem adhatott annyi üdöt az aszszonnak : hogy az egereket le szűrhette volna ; hanem a' boros korsónak esvén, azt egereivel egygyűttt fel hajtotta, és ez után le feküdt. Más napra kelvén az üdö, meg kérdezte Urát az aszszony : ha a' borhan nem érzett é valamit, a' mi torkát akadályoztatta volna. Érzettem (úgymond) valami muslincákat.