Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

-181 El érte a' nyúló nyálas piszszentés. Úgy lóggattya részeg fejét: hogy szinte el veszti. Meg taknyosodott Döme. Tántorog; még se esik. Nehezebb feje, mint fara. Tele hordóban lakik Diogenes. Kocsmárosné kápolnája, a' kocsmáros Kápldnnya. Kevés vizet látott ma. Ser, bor mind itala, mind étke. Többet ivott mint én. Mihelyt a' palackot láttya, tüstént ihatnék. Tele immár a' bor rovás. Inkább Herkulesnek kezébül a' buzogánt, mint ennek a' palackot facsarhatod ki. Éhomra iszik. 1) K.,rsó' fenekire veti a' körösztöt. 2) Vérét vette Budán a' vörös korsónak. Idején reggel bé köszön a' csap szekbe. Meg nem veti a' kóstolót. 1) Égy valakit , ki éhomra szokott inni meg dorgált más valaki. De ez is viszszá dorgálta amazt, midőn őtet éliomra enni látta-, azt adván hozzája: hogy reggtd a' madarak is előbb vizet isznak,- oszlán mennek az eledelekre. 2) Egy igen hires részeges vén aszszony, minekelőtte ivott , mindenkor a' kandzsó nem íolire , hanem allyara vetette a'szent keresztet. E' cselekedetének okarul kérdeztetvén, azt feleié: hogy ha fölíirűl vetné a'keresztet, az ördög a' kandzsónak fenekén törekednék ki felé, és így a' kandzsóban kárt tehetne. De ha alól veti a' keresztet , fölül az ördög a' bornak ki folyttá nélkül ki takaródhatna.