Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

/ i8o Gödény a' torka. Jól meg tanulta bor az úttyát. Talán a' gödénnek torkát béllelte ki. Meg látogatta szent Péter szakállát. Hanyatt dült. Tízszer is ki józanodik esttig. Csap szék. — El ázott. Ugyan tántorog ám Moharaj Uram. Fél a' vízi kórságtól. A' Bécsi kapun se tudna bé menni. A' széles úcca is keskeny. Minden cégérhez köszön csulaj Hatszor is okádik, utánna ruegmeg iszik. Fejébe ment a' bor. i) Ha éjjel jön is; ki nem tér a* bor elöl. Boros hordó. — Tele kupa. Hamarébb köszön a' cégérnek, mint az embernek. tik többet? Ebberi a' szóban versent, n bötüt t bötüre fordjttyák a' Magyarok a' szebb ki mondás végett, jgy tehát versent helyébe verset t tesznek: valamint e'helyett innent ezt írják némelyek ínnett, 's nem roszúl. i) Egy igen részeg ember le menvén a' kő lépcsőkön, úgy el tántorodott, és esett: hogy mind fejét, mind orcáját rútul öszsze törvén , alig pihenne. Pozzája futván a' jó szivü emberek, bort kértek a' kocsmárostút, bogy orcáját, fejét a' vérbűi ki mossák, és a' sebeknek bevességjüket meg engesztellyék. Elő hozattatváp a» bog, azt mondotta a' részeg : hogy azt fejére, orcájára önteni haszontalanság volna ; adnák csak kezeibe a' kandzsót : ő azt inni meg fogná , mert szokásba vette nála a' bor : hogy gyomrábúl fejébe, és orcájára szökjék.