Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

74 Hogy a' hamisság talpon maradhasson; annak sok ravaszságra kell támaszkodnia. Kár •• hogy a' szíven ablak nincs. Madarász síp szóval, A' halász horoggal Csal halat és madarat. Ki a' dolgot erteni nem akarja; viszszá magyarázza. Az aszszonyoknak könyv árjok, hamar ki szárad. Ravasz bábája volt. Addég ravasz az ember, még eleven. Ravaszabb a' ravasznál. Ravasz embernek ravasz a' kalaúzza. Lassú viz partot moss. Ravaszabb a' kalmár legénynél. Ravaszabb a' Görög kalmárnál. Ravasz annak minden porcikája. Csere csalával jár. Ki álnokságot vét bút arat. Krimi Zsidó. Szemet hintenek, hogy a' madarat meg fogják. Egy farral két nyerget ül. Gyöszte kárász, nincs késem. 1) Oláhkodó ravasz. Hizelkedik, mint a' kutya fark. Cigánkodó leventa. Ki emberbe bízik, nádra támaszkodik. 1) Némely Tót gyermek, egy kárászt fogván a' picén, azt a'Tisza' szélén meg akarta hántani; de viszszá csúszott a' kárász. A'gyermek hátra dugván bicskájával kezét, gyere ki (úgymond) édes kárászom, nincs n)ár bicsakom.