Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Ámítás egész élete. Ha feleséget Veszel, ravaszt veszel a' házhoz. Hamar veti meg az ágyai. Ördög ebédre, farkas vacsorára hív. l) Hamar cselt vet az öreg nyúl. 2) Ha aszszonyok sírnak ; meg nyírnak. Meg kötötte a' koszorút. Két kezébe nem fért a' nagy ravaszsága, Soha egyenesen nem állanak szavai. Erre int, arra mutat. Kétfelé sántít. 5) Jobban tud reszketni, mint fázni. Elöl hátúi szem füles. Öszsze barátkozik a' konc mellett. 1) Az ördögökről azt hirlelik : hogy úgy tartyák az ördög fiakat : enniek adnak , inniok semmit se. Ellemben a' farkasok eleget inniok, de semmit enniök. a) Az az : ki ugranak, és félre csapnak, ott' hagyván az igazi útat : hogy az agarakat meg csallyák. A' tekergőket is csellegö bellegöknek mondgyuk. Mondgyuk másrúl hogy cselleg. 3) Ennek kárát vallotta a' Denevér, vagy a' mint mások nevezik a' bőr egér. Mert midőn egyszer a' szárnyas, és szárnyatlan állatok között nagy veszekedés támadott a' Denevér ahhoz a' részhez állott, melyet nyertesnek látott. A' madarak között szárnyasnak lenni mondotta magát ; a' szárnyatlanok között egérnek. Midőn osztán mind a' szárnyasok, mind a' szárnyatlanok öszsze békéltek , mind a' kettő jól észre vette a' Denevérnek ravaszságát. így mivel ravaszúl mind a' két felé sántított , egygyiknek se teccik. Mondgyák : hogy az ólta nem mar nappal járni.