Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

J ' 139 Ne parancsolly, mert tán meleg essö lesz. Ha a' tejnek fölit szereted , ödd meg a' szérdéket is. Ne higygy az ebnek, ha szomorúnak látod is. Eb lábon ne járj. Annyira higygy a'béresnek, a' mennyire látod.3 Magad fejére port ne vakarj. 1) Ha eh szollöd sincs, ne válogass a' borban, 2) Szúnyogot a' bikához ne hasonlicsd. Föl ne fúdd magad'; meg repedsz. Ha fö vagy; ne kévány láb lenni. Ha vendéged van , meg ne edd magad a' javat. Ha kutyával játszol, bot legyen kezedben. Ha útra kapsz, ösvént ne keress. Ha gyöpöt se szánthacc; erdőre ne vágy. Ha újat nyújtanak, ne fogj egész kezet. Úgy kerüld az essöt: hogy a' vizbe ne hally. — 1) Egy kérkedő hitván Deák mutogatni akarván magát egy gyülekezet előtt, Pithagorásnak ama lele. ménnjét helyben hagyta., melyben az tanítatik : hogy az embernek lelke holttá után más emberbe, vagy állatba búvik, és így a' világ' végezetéig más más testet éleszt. Hogy pedig- ezt hamerébb el hihessek az okos hallgatók; azt mondotta mag-a felől: hogy ő sok ezer esztendők előtt azon arany borjú volt, melyet Aáron fö Pap a' Zsidók előtt oszlopra állítatott : hogy a' nép imádgya. Erre így szóllamlott meg- egy az érdemes öregek közül : el hiszem fiam hogy valaha azon arany borjú valál , mert íme attúl az üdőtíil fogva a' borjúbúi ökör lettél , és magadrúl semmi egyebet el nem vesztettél, hanem csupán az aranyat. 2) Eb szöllönek mondgyák Magyar országnak némely részén a' mit a' Deákok Labruskának neveznek ; minden művelés nélkül nevekedett vad szöllöt.