Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

137 Fogd meg az orrod. Őrizködgy a' farkatlan kígyótúl. Korpád légyen előbb, sem mint kutyát tartaszsz. Jó bornak cégért ne köss. Ha más gallérjábúl ki veszed a' tetüt, magad'ránccába ne tedd. Ha papucsba kezded, mezítláb ne végezd. Mind addég nem hisznek az aszszonnak, még a' kerék vágást által lépheti. Bocskorban gyújthetel, csizmában költhetel. Igyál ökör, tó víz. Ne piszkáld a' ganét, ha nem büdös. Mikor sírva nyögök ; a' fűbe bújjatok : Még a' ravasz kánya által megy rajtatok. Minden veszély nélkül, sok nap' így legeltek. Estté meleg ágyat annyok alatt leltek. De hogy erősödni kezdettek sokára. Keveset hajtottak már annyok szavára. Hogy egyszer szökdöcstek a' híves térségen. Annyok egy fótot lát a' világos égen. Föl se vette tán ezt más állatnak szeme ; De ő tudta: bogy ez nem jó fölhö' neme. Sír, le lapul , nyög, fut, fűbe dugja fejét Hogy kiki keresse ott menedék helyét. A' meg ijedtt pujkák noszsza hasra dülneli. Hol a' íü leg sűrűbb ; oda le lapulnak. De keltő (a' többit nevetvén) meg állott. Azombnn a' héjjá (mint a' nyil) la szállott. Ezt orrára , emezt körmére szorítá , Ugy : hogy mind a' kettőt a' vér el boritá. A' mint fel vette volt őket csattogással, Sírássokra Annyok így szóll zokogással : Javatokra voltam; s.,avam meg vetetek; Makacsságtok bérét ím' meg is leletek.