Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

vrsyv^vrvr» î 1 Akasztófa virágbúi is lesz néha gyümölcs, i) Papot taníttya a

1 mester Versernyét mondani. Ökör húz/.a az igát ; ló lakik jól a' zabban. Apánk ötte meg az egrest, és a' mi fogaink zsib hadnak. i A' Szentséggel is viszszá élhet az ember. Pénz emberség, ruha tisztesség. 2) 1) Egy fösvény gazda? ember félti val a pénzét a' tolvajostul. Se magával horlozni, se ládájába fartani , se el ásni nem merte. Bé ment tehát egy erdőbe mélyen, a' hol magának egy alkalmatos fát szerzett. ló magos volt, és céllyára elégséges. Fel hágván reá két ág közé egy kis o lóba el rejtette a' zacskó pénzt. Lakik vala attúl az erdőtül nem meszsze egy néha gazdag, de most el szegényedett ember, ki részszént el adván, részszént el zálogosítván minden jószágát; ezeken fölül még magát nagyobb adósságokba is vervén , az utolsó szükséget alig tíírhe,tte. Meg unván életét, el tökéllötte halálát. Kötelet vivén magával, a' fákat n'zegett:, melyikre illenék leg inkább. Meg teecett egy magos fa, és éppen az , melynek kis odújába ama fösvény gaz la el rejtette pénzét. Midőn már a' kötelet nyakára egy ngette, véletlenül egy zsacskó ütközik szemeibe, melyet hogy ki nyitott, benne csupa aranyokat látott. H^za menvén, adósságát ki fizette. Hogy a' fösvény az erdőre ment, és pénzét meg nem találta, az ott hagyott kötélre fel akasztotta magát. El menvén, mellette az emberek, azt mondották: soha egy akasztófa se hozott még ily kellemetes virágot. 2) Miképpen kedvellették Őseink a' tiszta, és minden mocsok nélkül való tisztességes ruhát, ki teccik abbul , a' mit Március Galeottus ,ír Mátyás király felől, kinek udvarában lakott. Szavai ezek: szokásban vagyon a' Magyaroknál : hogy az asztalhoz való ülésben négy