Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

136 A' tülíört ne okozd. 1) Másnak orra alá tormát ne reäzelly 2) Áddpg hajcsd a' fát m ég veszszö. Az ország úttyábúl ki 11e térj. Ne köss mindent másnak orrára. Ne bojgasd a' darázs fészkét; meg szúr. Ne nyald, ha nem borjad. Ha madárra tárgyalsz; Íjadat ne pöngessd. A' szél ellen ne pesely. Kígyót kebeledben ne nevelly. Addég tekerd a' gúzst, még hajlik a' veszszö. Macskát zsákba ne végy. Kaparj kurta, néked is lesz. Tapogatva járj. 5) 1) Egy töpörödött ráncos bőrű vén aszszony a' türkörbe nézvén, szidta a' mostani tükör csinálókat, 's tu«latlanságjokat : hogy nem tudnának oly tükört csinálni, mine ennek előtte hetven esztendővel, melyben magát szépen meg láthatta az ember. a) Egy széllel béllelt ifiii a' társaságban egy élemedett embert látván attúl ezt kérdezte: ki lenne kettöjök közül öregebb ? öregebb az Uríi (monda az élemedett) '• mert a' húsz esztendős szamár öregebb lehet egy ötven esztendős embernél. 3) Erre tanította az anya pujka kedves fiait; és ezt a' tanitást igy írta le versekben egy tudós : Egy pujka fiait vivén legellőre Szavának hangjára szoktatta előre : Víogy ez zsinór mérték, 's intés gyanánt légyen , Víg 's hús esetekben , kiki mit, 's hogy tegyen. Ha kotyogok (úgymond) ; hamar hozzám gyertek. Mert töllem valamely ritka ételt nyertek.