Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

vír\yv/vrv* 121 A' vidám elme, gyakran el rnegy sétálni; de az okos ész többnyire otthon marad. Az okos ember szerencsére kezet nem fog. .Tói fogant gondolat okosan születik. Többször gyöz az okos, mint a' bátor. Tetötül talpig ki ösmeri az embert. Felén túl a' veszedelmen, ki azt meg sajdíttya. A' szilaj paripán zabolábúl itatnak. Más kárán tanúi az okos. Meg mondgya a' mondókáját. 1) Szünetlen a' könyvekben lakik, Okos malom. 2) A' holttakkal társalkodik. 5) Az é a' kormány , a' ki tanulta. Magába száll, ki az okos névre vágyódik. 1) Mar ott it igen híres Olasz kép írót magához hivattatván Mátyás király; ki adta parancsolatban: hogy ötet senki se merje le festeni Marottin kívül. Midőn ez a' képeket festette, gyakran hozzája mène Mátyás és semmit se tudván a' kép Íráshoz el kezdette gyenge beszédgyeit a' kép író mesterségről ; a' festékeknek külömb szinökrül, és tulajdonságokról ; az azoknak leg jobb meg töréssökrül. Erre elsőben el nevette magát Marotti; mivel a' király csak ugyan folytatná gyáva beszédgyét, arra kérte alattomban ötet: hogy hallgasson : mivel a' festék törő gyermekek már is ki nevetnék ötet. ?) Némely egy malmot látván , mely a' folyónak közepén nem forgott ; azt okos malomnak lenni mondotta föcsögö társsa előtt : mivel (úgymond) hallgat. 5) Azokról mondgyák , hik örökké olvasna!:, A' könyveket holtt tanítóknak lenni tartyák.