Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Nem látni meg jobbult embert. Adál Uram esőt, nincs köszönet benne. ]_) Néha a' fácánt is meg únnya a' vadász. Mén ló mellett a' kanca fallya fel az abrakot. Tatár étel, Tyrök tánc ; Magyar adta , ördög lán>\ 2) Tót adta, Tót el vette, Tót' eb adománnyá. A' rosz mag lovat fel rugdossa a' kanca. Üdövel á' leg kedvesebbet is el felejthetni. El szenvedi szamár a' verést, csíak jól lakhassék. Mennyi az ember; annyi az értelem. Kinek kinek maga Jelé horgasul keze. Néha arany láncot adnak a' latornak. Néha vas bilincset nem ismért jámbornak. Ha szárnya lenne, leg jobb madár volna a' disznó. A' müszerszám heverve rosdásodik meg. Midőn leg szebben ég a' fá'kja, leg inkább fogy akkor, A' mécs is maga magát emígzti. Színnel, ízzel külö.mb özünk egymástól. Más lérte, mint képe. 1) Az az említett eső igen rosz vala. Mondgyák: hogy akkor származott ez a' közmondás ; midőn a' sok kerés után eső helyett jég eső lett, és az mindeneket el 1 vert. 2) Valamik itt emlegettetnek , mind büntetések. Tatar étel a' Tatár korbács. Török tánc a' talp verés, melyei a' Törökök élnek, midőn jobbágyaikat büntetik. A' Magyar adta mi légyen, tudgyák azok, kik vele élnek: hogy azt haragbúi hánnyák. Az ördög lánc, azok az öreg azeipü bilincsek, a" tolvajoknak a(•any pereccek.