Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

I Úgy hangzik a' nyelve, mint az üres malom Nem szóstul kérik a' tanácsot. Nyelve leg frissebb az egész testtében. Egész testte nyelv. A' rost szolgának leg frissebb tagja a' nyelv. Minden tagjával beszél. Sóért el, de szóért nem megy a' szomszédba. Jó helyen van nyelve. Szapora nyelvű. Csácsog, mint a' szajkó. Szabad szájú. Csörög, mint a' szarka. Rakoncátlan a' nyelve. Úgy jár nyelve, mint a' vén kofáé. Kajál bajái. Nem sajnállya nyelvét. Szó vesztegetői Sok a' szó, de kevés benne a' só* SzaÉad nyelvű. Szó fi beszédű. Télen se fagyhat bé szája* Sokat hűti szájjáti I 2 mert ezek nappal irtóztatóbban, éjjel láthatatlanok, tigyan azért a' tolvajokhoz közelebb férhetök. Az udvari ebek elsőben se kegyesek ne legyenek; mert így a' tolvajokkal enyelgethçtnének , másodszor: se nagyon mérgesek; mert az otthonosokat is, főképen ha láncon vannak, hamar meg marhatnák. Ezeket az udvaron kiviil ne ereszsze a' Gazda; mert meg szokja a' csavargást, és (vigyázatlanabb lévén) a' tolvajokra nem* iL gyei.